Kókai Dávid blogja

A névnapomon most már hagyományosan minden évben elmegyünk együtt hármasban a Vaskakas Bábszínházba. Tavaly még a Csecsemőszínházi előadásra vittek el anyuék, de idén már Nagyfiú vagyok, úgyhogy rendes bábelőadásra mentünk, az volt a címe, hogy Micimackó.
Már ismertem, mert a játszószobám falára is fel van festve az összes barátjával együtt, amióta az eszemet tudom, meg a Vuk is az egész családjával... A bábszínház gyönyörű és most tele volt ráadásul mindeféle macikkal, akik közül mindenki választhatott egyet, hogy az előadást vele nézze végig.....én egy kék macit választottam és neki is nagyon tetszett a műsor. Aztán falovacskáztam igazi királyként, koronával a fejemen és fakarddal a kezemben, marcipánból macifejet gyurmáztam, apu kirakta a puzzle-t nagy nehezen, úgyhogy neki is sikerélménye volt, anyu meg megitta a forrócsokit, így neki is jó napja volt és mindenki elégedetten távozott. Ezzel búcsúztattuk ezt az évet, ami nem volt könnyű senkinek sem, de túléltük és a jövő év már jobb lesz....

Hozzánk most ért el a Mikulás, mert nagyon elfoglalt volt, viszont így sokkal tovább tudott maradni, mert nem kellett elrohanjon a többi gyerekhez is.... amikor megérkezett nagyon meg voltunk lepődve, én csak mosolyogtam, de én így szoktam leplezni a zavaromat, Peti szóhoz se jutott és azt kell, hogy mondjam, hogy Petrus volt a legbátrabb közülünk, pedig ő lány, de olyan laza volt és öntudatos, hogy teljesen beleszerelmesedtem... kicsit később azonban már mi is összeszedtük a bátorságunkat Petivel, úgyhogy mind a ketten beleültünk az ölébe is, úgy mint Petrus sőt én még mondókát is mondtam végül neki, hadd örüljön. Azon teljesen megdöbbentem, hogy mindent tudott rólunk, és az ajándékcsomagért cserébe mindenkinek fel kellett ajánlania valamit: Petrus megígérte, hogy jövőre ő is rászánja magát, hogy a nagy WC-be pisiljen, mint a nagylányok, de én ezen már túlvagyok, úgyhogy én a cumimat ajánlottam fel, amit nem egészen gondoltam komolyan, de már késő volt, mire rájöttem... Peti pedig megígérte, hogy megtanul táncolni, hogy tudjon csatlakozni a mi kis duónkhoz Petrussal. Ami a cumit illeti, azt sajnos tényleg elvitte a Mikulás bácsi, de ez csak este derült ki számomra, amikor kértem az alváshoz, először teljesen kétségbeestem és fel voltam háborodva, mert el nem tudom képzelni, hogy mi szüksége van egy ilyen szakállas bácsinak egy cumira, de aztán hamar kiderült, hogy bármilyen hihetetlen, de tudok anélkül is aludni.... úgy néz ki, hogy hamarosan tényleg ovis leszek :)))

Egy szép decemberi napon felsétáltunk a városba, hogy megnézzük a gyönyörűen kivilágított belvárost, beleszagoljunk a levegőben úszó finomabbnál finomabb illatokba és nyüzsögjünk kicsit együtt a Győrben lakó többi emberrel. Megcsodáltuk a Széchenyi téren felállított hatalmas fát, a pici faházikókat és a rengeteg kóborló embert, akik jókedvűen zsibongtak a sétálóutcán.... nagyon nagyon jó volt a hangulat...tetszett a sok fény, a táncoló - éneklő Mikulás, a hatalmas rénszarvasok...