2008. július 14.

Életem első találkozása egy igazi TORTÁval :))) Kezdetnek nem volt rossz, sőt a végére egész belejöttem ...

Ma lettem 1 éves :)




2008. július 13.

Hát igen, elég hihetetlen, de 1 éves vagyok... íme egy kis helyzetjelentés:


Alvás:

Kb fél éves korom óta van egy kis rituálénk erre családilag, jellemzően este 8 körül alszom el, a vacsi és a fürdés után (apuval) és reggel 6-7 között kelek. Most még nincs meseolvasás, helyette anyu elmeséli mi minden történt velem aznap, jó hosszan megölel, dudolgat kicsit, én meg jó szorosan odabújok hozzá és mélyen beszívom az illatát, hogy kitartson reggelig, aztán betesz az ágyikómba és alszok mint a kisangyal. Éjjelnte már csak max. 1-2 x ébredek fel, mert anyu rájött, hogy ha nappal nem hagy aludni csak 2-2,5 órát akkor átalszom az éjszakát. Hát igen ezt én hamarabb is megmondhattam volna neki, de nem kérdezte... Reggelente gügyögök meg magyarázok, ilyenkor vagy ülve dumálok a világba, vagy már a kiságy sarkában állva nézelődök, hogy akkor most mikor is jönnek már értem apu, mert övé a reggeli ügyelet és nagyon jókat szoktunk együtt játszani meg reggelizni. Aztán egyszercsak eszembe jut, hogy meg kellene nézni mit csinál anyu, bekúszok-mászok a hálószobába, felállok az ágy mellett és már látom is ahogy kikandikál a haja a párna alól.... akkor elkezdek dumcsizni, ő meg kikukucsol a párna alól, felkap és kezdődik a reggeli dögönyözés hármasban...

Evés:

Van reggeli (joghurt + vajas kifli), ebéd (többnyire gyümölcspép vagy gyümölcs + husi) és vacsora, meg még kétszer tejcsi (hajnalban meg este lefekvés előtt). Kipróbáltam már a túrós tésztát, a sült krumplit rántott husival, na meg a szülinapi tortámat, ja és mindent ennék amit nem szabad, viszont a zöldségekkel eléggé hadilábon állok, mármint ami a főzelékekekt illeti. De pl nyersen szívesen ettem a cukkinit, meg a paradicsomot is, na meg persze az almát, az őszibarackot és a szilvát.

Mozgás:

A tehetetlen háton fekvésből röpke 12 hónap alatt eljutottam az "egyedül felállok bármikor bárhol, ahol nekem tetszik" állapotig. Előbb kúsztam, mint egy dzsungelharcos, aztán felálltam, majd egyszercsak rájöttem, hogy hogyan kell négykézláb mászni.... most meg már térden is tudok mászni, ha nagyon akarok. Kapaszkodva tudok járni is, eddig az etetőszéket, a fűnyírót és a kisasztalt próbáltam ki erre a célre, csak az a baj, hogy egyiket se lehet kivinni az utcára, pedig tök jó lenne, mert nagyon mehetnékem van, de anyuék nem hajlandóak járkáltatni, mert azt mondják, hogy csak az számít, amit saját erőből csinálok. Hát én csinálnám, de még nem megy, sajnos, de ha egyszer elindulok, garantálom, hogy nem lesz megállás.

Kommunikáció:

Naponta meglepem anyuékat valami újdonsággal...nagyon szeretek gagyarászni, sőt mi több dumcsizni.... az anya és az apa már nagyon megy sőt a nem is.... ezen kívül néha sikerül kimondanom azt hogy igen, autó, gyere, hinta... ezeknek nagyon örülnek anyuék, pedig én folyamatosan beszélek, csak ők nem értik, mondom, hogy dódódódó, brrrrrrrr, grrrrrrrr, dádádádádá, óóóóóóóóó, kokoko ami szabad fordításban azt jelenti, hogy "hát ez meg mi a csuda?"
De anyuékat se kell félteni, ha az anyanyelv használatáról van szó, csak ők rajtam gyakorolgatják.... előszeretettel hívogatnak mindenfélének.... voltam már kismanó, kacagány (mert imádok jóízűen nevetgélni), ficeriborsó (mert egy pillanatig nem bírok nyugton maradni), mostanában pedig krumplibogár (mert a krumplit mindenáron nyersen és héjastól akarom megenni)