2008. december 22.









"Klub"társaim - játszópajtásaim

Beindult a Klubélet.... nagyon szuper, nekem nagyon tetszik....mindennap van valami izgi....egyik nap délelőtt Ildi néni tipegő tornát tart, ahol mindenféle mondókákat tanulunk, meg lehet rengeteget rohangálni, meg színes kislabdákat dobálni fel a magasba és aztán jön csak a legjobb, amikor mi is befekhetünk a lepedőbe és abban hintázzunk jobbra-balra a Hej Dunáról fúj a szél kezdetű remek kis nótára.... másnap délelőtt meg Kriszti néni zeneovit tart, gitározik és énekel is hozzá mindenféle ismerős dalocskát a Grylus bácsitól, közben lehet mindenféle csörgőket rázni, meg dobolni .... aztán következő nap megint tipegő és így tovább, egy nap sem unatkozok.... délutánonként pedig játszóház van, ahol többnyire anyával játszok, de elég sokszor betoppan Peti is vagy Petrus vagy Krisztina és akkor még szuperebb.













2008. október 20.

Szeptemberben anyu meg apu nyitott valami Baba Mama Klubnak nevezett valamit, és azóta anyunak egyszerűen nincs ideje a blogomat írni, pedig én már annyi új dolgot tudok, hogy muszáj volt rávegyem, hogy írjon már rólam is kicsit. Hol is kezdjem... először is mivel már augusztus óta gyakorlom a járást, mostmár olyan magabiztosan megy, hogy már szaladni is tudok, ha nagyon akarok. Sőt még sikongatni is tudok közben... aztán már egy csomó állatot felismerek és meg is tudom nevezni őket pl. kutya vúvúvúv, cica miauuu, tigris és oroszlán vauhhhhh, majom uuuuuuu, boci búúúúúú, elefánt brüüüüüüü, madár csipcsipcsip, kígyó szszszsz, nyuszi és kenguru hopp hopp hopp. Az autót már régóta tudom hogy brümm brümm, de mostmár azt is tudom, hogy a vonat sihuhuhu és mostanában már annak is hangot adok ha valami leesik puffffff, vagy valaminek nekimegyek bummmmm, ja és persze a hinta hinta - mindent meghintáztatok a hintaszékben a plüsstigrist, a nyuszit, de még a cipőimet is. Az oda oda ismételgetésével gyakorlatilag bármit el tudok intézni illetve magyarázni anyuéknak (add oda, tedd oda, vigyél oda, mutasd meg azt stb.)
Tudok egyedül inni pohárból és egyedül enni kanállal pl rizst a tányéromból. Imádom a tésztát és a rizst minden mennyiségben, na meg persze a túrórudit, de a gyümölcsjoghurt és a virsli is jöhet bármikor. Már csak egyszer alszok napközben 12től általában 15ig mikor hogy sikerül, de mióta járni tudok az éjszakákat is átalszom, reggelente pedig első utam anyuék ágyába vezet, ahol egy kis szeretgetés, idebújás odabújás után modern Kishercegként rohangálok a lakásban :))



2008. szeptember 13.




Legkedvesebb barátnőm ma lett 1 éves.

BOLDOG SZÜLINAPOT PETRUS !!

Isten éltessen sokáig !

2008. szeptember 10.

Amikor még nem tudtam egyedül járni, de nagyon mehetnékem volt...




Pontosan 13 hónapos és 1 napos voltam, amikor rájöttem, hogy tudok én menni egyedül is, mindenféle kendő, meg egyéb kütyü nélkül is... és akkor elindultam és azóta én döntöm el, hogy merre vezessen a séta... anyu persze nem nagyon örül neki, de majd megszokja... szerencsére elég sűrűn hagyja, hogy kiéljem magam és arra menjek amerre csak akarok és csak ritkán van az, hogy mindenáron el akar jutni valahová, de akkor ő a főnök.

Mostanában nagyon elfoglalt vagyok, felfedeztem egy csomó új játékot pl. addig nézegettem, hogy anyu hogy húzza fel sorba arra a botra a színes karikákat, hogy egyik nap kiderült, hogy már én is simán meg tudom csinálni anyu nagy elképedésére (Montessori torony), aztán ott vannak a formabedobós játékok, hát az tök izgi, még nem mindig sikerül mindegyiket eltalálni de nagyon lelkes vagyok, előbb utóbb csak sikerül.... és a kedvencem, hogy vannak nagyobb meg kisebb kütyük és ezeket bele lehet egymásba pakolászni, persze nem mindegy milyen sorrendben. Aztán ha elfáradok olvasgatok kicsit, mert imádok olvasni...


2008. augusztus 20.


Anyuék már megint kitaláltak valamit, illetve nagyon mesterkednek valamiben mostanában.... még nem tudom mi lesz belőle, mindenesetre az biztos, hogy készülnek valamire... annyit sikerült kihámoznom belőle, hogy valami spéci baba mama klub lesz vagy annak álcázott valami, ahol nem csak a gyerekek szórakozhatnak majd jókat, hanem a felnőttek is... hát majd kiváncsi leszek mi sül ki belőle... mindenesetre egyenlőre az sült ki belőle, hogy augusztus 20.-án a helyi fesztiválon összedobtak egy ingyenes játszóházat, ami igen nagy érdeklődés mellett zajlott... engem különösebben nem érdekelt, mert egyrészt nagyon bennem van a mehetnék amióta kiderült, hogy tudok járni egyedül is (ja egyébként MÁR TUDOK JÁRNI :))) , meg ott volt a nagyi, aki fáradhatatlanul kísérgetett mindenhova, ahova csak menni akartam (köszönet érte neki :))), másrészt én már nagyon sok ilyen játszóházban voltam, ráaádásul ezeket a játékokat már mind ismertem (az egyetlen jó dolog az volt benne, hogy Petrus is ott volt, az én legjobb barátnőm) ...



úgyhogy egyszerűen nem bírtam megülni a fenekemen, mert annyi látnivaló volt...



voltak viszont nagyon jó kis pillanatok (pl. amikor a pónilovon lovagolhattam - köszönet a másik nagyinak érte) .... a lányokról már nem is beszélve ....

2008. augusztus 15.

Vége a zöldségpürék időszakának, végre végre !!! Találkoztam néhány új dologgal... amikről kiderült, hogy sokkal ehetőbbek.... hálistennek, már azt hittem, hogy ebben a világban, csak püréket lehet enni. Mostanában a reggelim minden nap egy doboz joghurt vajas kiflivel, ebédelni is szoktam rendesen pl. barna rizs vagy tészta minden mennyiségben, uzsonnára pedig néha bedobok egy egy cső finom, édes kukoricát.







2008. augusztus 3.

Képes beszámoló az első győri Gyerkőcfesztiválról






2008. augusztus 1.



2008. július 14.

Életem első találkozása egy igazi TORTÁval :))) Kezdetnek nem volt rossz, sőt a végére egész belejöttem ...

Ma lettem 1 éves :)




2008. július 13.

Hát igen, elég hihetetlen, de 1 éves vagyok... íme egy kis helyzetjelentés:


Alvás:

Kb fél éves korom óta van egy kis rituálénk erre családilag, jellemzően este 8 körül alszom el, a vacsi és a fürdés után (apuval) és reggel 6-7 között kelek. Most még nincs meseolvasás, helyette anyu elmeséli mi minden történt velem aznap, jó hosszan megölel, dudolgat kicsit, én meg jó szorosan odabújok hozzá és mélyen beszívom az illatát, hogy kitartson reggelig, aztán betesz az ágyikómba és alszok mint a kisangyal. Éjjelnte már csak max. 1-2 x ébredek fel, mert anyu rájött, hogy ha nappal nem hagy aludni csak 2-2,5 órát akkor átalszom az éjszakát. Hát igen ezt én hamarabb is megmondhattam volna neki, de nem kérdezte... Reggelente gügyögök meg magyarázok, ilyenkor vagy ülve dumálok a világba, vagy már a kiságy sarkában állva nézelődök, hogy akkor most mikor is jönnek már értem apu, mert övé a reggeli ügyelet és nagyon jókat szoktunk együtt játszani meg reggelizni. Aztán egyszercsak eszembe jut, hogy meg kellene nézni mit csinál anyu, bekúszok-mászok a hálószobába, felállok az ágy mellett és már látom is ahogy kikandikál a haja a párna alól.... akkor elkezdek dumcsizni, ő meg kikukucsol a párna alól, felkap és kezdődik a reggeli dögönyözés hármasban...

Evés:

Van reggeli (joghurt + vajas kifli), ebéd (többnyire gyümölcspép vagy gyümölcs + husi) és vacsora, meg még kétszer tejcsi (hajnalban meg este lefekvés előtt). Kipróbáltam már a túrós tésztát, a sült krumplit rántott husival, na meg a szülinapi tortámat, ja és mindent ennék amit nem szabad, viszont a zöldségekkel eléggé hadilábon állok, mármint ami a főzelékekekt illeti. De pl nyersen szívesen ettem a cukkinit, meg a paradicsomot is, na meg persze az almát, az őszibarackot és a szilvát.

Mozgás:

A tehetetlen háton fekvésből röpke 12 hónap alatt eljutottam az "egyedül felállok bármikor bárhol, ahol nekem tetszik" állapotig. Előbb kúsztam, mint egy dzsungelharcos, aztán felálltam, majd egyszercsak rájöttem, hogy hogyan kell négykézláb mászni.... most meg már térden is tudok mászni, ha nagyon akarok. Kapaszkodva tudok járni is, eddig az etetőszéket, a fűnyírót és a kisasztalt próbáltam ki erre a célre, csak az a baj, hogy egyiket se lehet kivinni az utcára, pedig tök jó lenne, mert nagyon mehetnékem van, de anyuék nem hajlandóak járkáltatni, mert azt mondják, hogy csak az számít, amit saját erőből csinálok. Hát én csinálnám, de még nem megy, sajnos, de ha egyszer elindulok, garantálom, hogy nem lesz megállás.

Kommunikáció:

Naponta meglepem anyuékat valami újdonsággal...nagyon szeretek gagyarászni, sőt mi több dumcsizni.... az anya és az apa már nagyon megy sőt a nem is.... ezen kívül néha sikerül kimondanom azt hogy igen, autó, gyere, hinta... ezeknek nagyon örülnek anyuék, pedig én folyamatosan beszélek, csak ők nem értik, mondom, hogy dódódódó, brrrrrrrr, grrrrrrrr, dádádádádá, óóóóóóóóó, kokoko ami szabad fordításban azt jelenti, hogy "hát ez meg mi a csuda?"
De anyuékat se kell félteni, ha az anyanyelv használatáról van szó, csak ők rajtam gyakorolgatják.... előszeretettel hívogatnak mindenfélének.... voltam már kismanó, kacagány (mert imádok jóízűen nevetgélni), ficeriborsó (mert egy pillanatig nem bírok nyugton maradni), mostanában pedig krumplibogár (mert a krumplit mindenáron nyersen és héjastól akarom megenni)


2008. június 30.

Képes beszámoló a T-Com Gyerekszigetről



2008. május 7.



A május hónap legnagyobb eseménye az volt, hogy a dzsungelharcos kúszásaim során egyszercsak rájöttem, hogy a házunk tele van olyan dolgokkal amikben ha jól megkapaszkodom fel is tudok állni... igen jól látjátok ÁLLOK, ráadásul teljesen egyedül, amikor csak eszembe jut fogom magam és felállok és büszkén tekintgetek körbe körbe, sőt le is tudok ülni egyedül, ha meguntam vagy ha onnan a magasból meglátok valami érdekeset, amit gyorsan meg kell vizsgálnom közelebbről... szóval így függőlegesen egész más perspektíva nyílik a világra vagy valami ilyesmi :) Ez a hónap arról is nevezetes lesz, hogy kibújt újabb 3 fogam, így már 6 foggal büszkélkedhetnek a szüleim mindenkinek :)

Pillanatképek a Kolpingban eltöltött hétvégéből ...

Anyuék vasárnap nagy pakolászásba kezdtek és mind mondogatták nekem, hogy most aztán nagy kaland vár majd rám, de nem értettem mire készülnek, míg csak oda nem értünk egy csuda helyre, Bobóországba (www.kolping.hotel.hu) !! Első nap a vacsora volt a legszuperebb, nem gondoltam volna, hogy ennyi ember is tud enni egyszerre ... ráadásul ennyi szaladgáló - sikongató törpét se láttam még együtt. Aztán egy bácsi elkezdett zongorázni ... én a jazz zenére indultam be igazán, attól hirtelen annyi mondanivalóm támadt, hogy muszáj volt sikongatnom kicsit, meg hirtelen találtam néhány teljesen új mássalhangzót is a számban, amit gyorsan kiköpködtem, meg variálgattam is kicsit, amitől aztán anyu meg apu kezdett el sikongatni örömében, hogy én ilyet is tudok. Nagyon szuper volt :)) Második nap elmentünk együtt egy olyan helyre, ahol megint csak egy csomó velem egykorúval lehettem együtt, ami nekem már bőven elég is lett volna ahhoz, hogy jól érezzem magam, de pont amikor már épp elkezdtem volna ismerkedni a szomszéd leányzóval, megszólalt egy gyönyörűszép hang és kiderült, hogy az egy triangulum. Ebben a pillanatban teljesen megfeledkeztem a leányzóról, mert a néni aki ütögette azt a valamit, elkezdett énekelni is (www.ringato.hu), aztán anyuék is énekeltek, meg ringattak, meg lovacskáztunk és én teljesen belefeledkeztem a dologba... ja meg kipróbálhattam végre egy igazi kiskádat, és kiderült, hogy remekül tudok ülni benne, mert meg tudtam kapaszkodni a szélében, nem mint az otthoni nagykádban, amiben a fenekem ide-oda csúszkál állandóan... persze annak is megvan a maga varázsa :)


Sikongatok de nagyon, és ha a kezemet a számba gyűröm mindenféle mássalhangzókat tudok kiköpködni. Közben arra is rájöttem, hogy nemcsak, úgy tudok valamit, amit kinéztem magamnak megközelíteni, hogy odagurulgatok (hasról hátra, hátról hasrafordulgatással), hanem sokkal rövidebb úton, egyenesen is oda tudok mászni, hogy ha a kezemmel húzom, a lábammal meg tolom magamat. Anyuék úgy belelkesedtek, hogy öröm volt nézni :)



















Felfedeztem, hogy hason is tudok aludni és így sokkal de sokkal jobban alszok....kezdek ráérezni az éjszakai alvás ízére... még az is lehet, hogy megkegyelmezek anyunak és nem fogom felébreszteni minden éjjel 10-12-szer, pedig olyan jó látni, hogy csak megnyikkanok és már botorkál is át hulla álmosan a másik szobából...nem tehetek róla, de olyan jó érezni az illatát és kapaszkodni a kezébe. Ma pedig kipróbáltam, milyen ez a kanállal evés... hát nem rossz, főleg ha anyu folyton megpakolja finom almás-őszibarackos péppel mmmmmmmmm