Ebben a hónapban arról a két valamiről, ami eddig ott kalimpált az orrom előtt kiderült, hogy az én saját kezeim, és hogy egész sok mindenre használhatók. Ráadásul tudom irányítani is őket, ha akarom, márpedig nagyon is akarom, mert így meg tudok fogni, sőt meg tudok rágni mindent, ami csak az utamba kerül. Egyszerűen muszáj rágnom, mert egyszercsak elkezdett bizseregni az ínyem és azóta se hagyta abba, nem tudom, hogy meddig tart, de nagyon fura, viszont ha rágok akkor egy rövid időre kicsit jobb lesz.
Ebben a hónapban voltunk Zalakaroson is, a nagyiékkal együtt... mindenki nagyon jól érezte magát: a nagyi azért mert végre annyi időt tölthetett velem, amennyit csak akart, a nagypapa azért, mert ahányszor megszólalt a dörmögő hangján rámosolyogtam teli szájjal, anyu meg apu pedig azért, mert kicsit fürdözhettek, meg szaunázhattak...
