Kókai Dávid blogja

A névnapomon most már hagyományosan minden évben elmegyünk együtt hármasban a Vaskakas Bábszínházba. Tavaly még a Csecsemőszínházi előadásra vittek el anyuék, de idén már Nagyfiú vagyok, úgyhogy rendes bábelőadásra mentünk, az volt a címe, hogy Micimackó.
Már ismertem, mert a játszószobám falára is fel van festve az összes barátjával együtt, amióta az eszemet tudom, meg a Vuk is az egész családjával... A bábszínház gyönyörű és most tele volt ráadásul mindeféle macikkal, akik közül mindenki választhatott egyet, hogy az előadást vele nézze végig.....én egy kék macit választottam és neki is nagyon tetszett a műsor. Aztán falovacskáztam igazi királyként, koronával a fejemen és fakarddal a kezemben, marcipánból macifejet gyurmáztam, apu kirakta a puzzle-t nagy nehezen, úgyhogy neki is sikerélménye volt, anyu meg megitta a forrócsokit, így neki is jó napja volt és mindenki elégedetten távozott. Ezzel búcsúztattuk ezt az évet, ami nem volt könnyű senkinek sem, de túléltük és a jövő év már jobb lesz....

Hozzánk most ért el a Mikulás, mert nagyon elfoglalt volt, viszont így sokkal tovább tudott maradni, mert nem kellett elrohanjon a többi gyerekhez is.... amikor megérkezett nagyon meg voltunk lepődve, én csak mosolyogtam, de én így szoktam leplezni a zavaromat, Peti szóhoz se jutott és azt kell, hogy mondjam, hogy Petrus volt a legbátrabb közülünk, pedig ő lány, de olyan laza volt és öntudatos, hogy teljesen beleszerelmesedtem... kicsit később azonban már mi is összeszedtük a bátorságunkat Petivel, úgyhogy mind a ketten beleültünk az ölébe is, úgy mint Petrus sőt én még mondókát is mondtam végül neki, hadd örüljön. Azon teljesen megdöbbentem, hogy mindent tudott rólunk, és az ajándékcsomagért cserébe mindenkinek fel kellett ajánlania valamit: Petrus megígérte, hogy jövőre ő is rászánja magát, hogy a nagy WC-be pisiljen, mint a nagylányok, de én ezen már túlvagyok, úgyhogy én a cumimat ajánlottam fel, amit nem egészen gondoltam komolyan, de már késő volt, mire rájöttem... Peti pedig megígérte, hogy megtanul táncolni, hogy tudjon csatlakozni a mi kis duónkhoz Petrussal. Ami a cumit illeti, azt sajnos tényleg elvitte a Mikulás bácsi, de ez csak este derült ki számomra, amikor kértem az alváshoz, először teljesen kétségbeestem és fel voltam háborodva, mert el nem tudom képzelni, hogy mi szüksége van egy ilyen szakállas bácsinak egy cumira, de aztán hamar kiderült, hogy bármilyen hihetetlen, de tudok anélkül is aludni.... úgy néz ki, hogy hamarosan tényleg ovis leszek :)))

Egy szép decemberi napon felsétáltunk a városba, hogy megnézzük a gyönyörűen kivilágított belvárost, beleszagoljunk a levegőben úszó finomabbnál finomabb illatokba és nyüzsögjünk kicsit együtt a Győrben lakó többi emberrel. Megcsodáltuk a Széchenyi téren felállított hatalmas fát, a pici faházikókat és a rengeteg kóborló embert, akik jókedvűen zsibongtak a sétálóutcán.... nagyon nagyon jó volt a hangulat...tetszett a sok fény, a táncoló - éneklő Mikulás, a hatalmas rénszarvasok...

Novemberben óriási társasági életet éltünk.... anyucikám rájött, hogy az álmát, a családi klubot, meg lehet csinálni kicsiben is, mindenféle rezsiköltség nélkül.... úgyis az volt a lényeg, hogy barátok vegyenek körül és jól érezzük magunkat együtt....és ezt sikerült is megvalósítani.... hol hozzánk jöttek, mert anya finom vacsorát főzött vagy rétest sütött, hol mi mentünk Petiékhez vagy Petrusékhoz, ahol isteni virslit, gyrost vagy palacsintát ettünk és remekül eljátszottunk négyesben, mert a pici Kata lassan utolér bennünket, hisz már ide-oda fordulgat saját erejéből , dumcsizni pedig egyenesen élmény vele :))) Mi hárman nagyok általában vonatozunk, könyvet olvasunk, gyurmázunk, festegetünk a hűtőre vagy papírra mikor hogy, mesefilmet nézünk, csúszdázunk, néha veszekszünk, de leginkább viháncolunk és jókat kajálunk együtt. A szabadidőmet pedig időnként Pankával, Botonddal és az ikrekkel (Enikő és Enci) töltöm. Ja és mellesleg megtanultam autót vezetni...

Az október újra Magyarországon talált minket és úgy néz ki, hogy itthon is maradunk. Végetért a mi kis kalandunk, de egyáltalán nem bánom, mert jó volt amíg tartott, de egyáltalán nem tudtam volna elképzelni, hogy soha többé ne találkozhassak Petivel és Petrával, csak ezt nem mondtam anyuéknak, hogy ne szomorítsam el őket..... mert egyébként láttam én rajtuk, hogy így is épp eléggé el vannak szontyolódva, hogy itthon kell hagyniuk a legkedvesebb barátaikat... Itthon legalább annyira zajlott az élet....voltunk állatkertben, ahol láttam végre igazi tigrist, meg simogattam kiskecskét és báránykákat.... és az ikrekkel (Enikő és Enci) meg Petivel elmentünk igazi nagy bocit etetni....na az volt ám a mulatság :)) Utána olyan mázlink volt, hogy egészen közelről láthattunk elefántokat, zebrákat, tevéket és gyönyörű táncoslábú lovakat, pedig még az állatkertbe sem kellett elmenni érte....ugyanis itt volt a Nemzeti Cirkusz Győrben.... jövőre talán elvisznek anyuék cirkuszba is :))

A szeptember megint Angliában telt és főleg a kreatívkodásról szólt.... már nem telhet el úgy nap, hogy ne gyurmáznék kicsit vagy rajzolgatnék csigavonalakat össze vissza, sőt mostanában elkezdett sikerülni az is, hogy kört tudok rajzolni.... persze még nem szabályos kör, de elkezdődik egy pontból és aztán sikerül ugyanoda visszatalálnom..... persze én nem köröket rajzolgatok (ezt csak anyuék fogták rá), de egyértelmű, legalábbis számomra, hogy ezek hatalmas nagy bálnák meg ráják.....

Kiderült, hogy idekint is élnek még magyarok rajtunk kívül.... és nagyon hálás vagyok anyuéknak azért, hogy felkutatták őket nekem: Hubát és Hannát, Zitát és Lillát.... azóta még angolul is hajlandó vagyok beszélni és megtanultam egy angol dalocskát a "Wheels on the bus goes round and round, round and round... all day long" kezdetűt.

De közben az otthoni barátaimról sem felejtkeztem el .... nagyon hiányzik Peti, Kata baba és Petrus, aki szeptember 13.-án lett 2 éves. BOLDOG SZÜLINAPOT PETRA !!